Névjegy
Fürjes Péter
Születési hely, idő: Gyöngyös, 1970.04.19.
Család: 2 fiú gyermek (22, 25 éves)
Foglalkozás: Fürjes 2002 Kft. ügyvezetője
Hobbi: Autodidakta alkotó
Sokan kérdezik, hogy találtam ki, hogy nekiállok festeni? Honnan ez a hobbi és mikor is kezdődött?
Vannak élethelyzetek, amikor az ember vagy menekül, vagy pedig szembenéz önmagával. Vagy éppen ebben a sorrendben teszi.
Nálam is valahogy így kezdődött. Egyfolytában az addigi életemről gondolkodtam, a hibákon, a múlt hiábavalóságán. Ez lassan kezdett felőrölni. Ebben az állapotban kezdtem el festeni, közel 50 évesen. Először tájképekkel, csendéletekkel próbálkoztam, de nem találtam izgalmasnak, nem érdekelt a forma, a megtervezett kompozíció.
Csak a színek, a karakteres felületek kialakítása kötött le.
Egyre többet festettem, mígnem ráeszméltem, hogy a festészet számomra több, mint hobbi. Szinte kényszer. Egy belső erő, ami kikényszeríti, hogy vászonra vessem gondolataim, érzéseim. Soha nem tervezem meg, hogy épp milyen motívum vagy szín kerüljön a képre, ez szinte egy automatikus folyamat. A bennem kavargó érzések, gondolatok diktálnak. A festményeim mélyen barázdált, organikus felületek.
Sokszor azt érzem, a lelkem súlyait rakom át a képekre, ahol a hordozóanyag természetesen a festék.
Az egymásra épülő rétegek magukba zárják a múltat, a rossz érzéseket. Ez felszabadít és ösztönöz. Eleinte szolidabb színösszeállítással dolgoztam, ahogy viszont a bensőm kezdett gyógyulni, 3 év után egyre bátrabban nyúltam hozzá az élénkebb, kifejezőbb színekhez, ami az utóbbi időben képeimen is látszik.
Na de miért pont a festészet?
Miért nem a zene, vagy bármi más? Sokan megkérdezték. A válasz lehet akár pofonegyszerű is. Örököltem. Édesapámról. Fiatal kora óta a mai napig csodálatos képeket fest. Képzőművészeti iskolába is járt, mindig érdekelte a művészet, az alkotó tevékenység. Egyértelmű, hogy Tőle kaptam ajándékba érdeklődésem és érzékenységem a képzőművészet, festészet iránt.
Ez egy nagyszerű örökség…